Aki ma Magyarországon rendőrnek áll vagy a „cégnél” dolgozik, választhat: vagy csak a kollégáival ismerkedik, vagy vég nélkül hallgat egy lemezt.
Publicisztika
Bizalom, szeretet nélkül visszaterelni valakit a helyes útra, meggyőzni, hogy az ő érdekeit tartják szem előtt, szinte lehetetlen.
Ünneplem a rendőröket. Ilyenkor szokás felemlegetni a nagyra becsült, védőszentté vált György lovag legendáját, aki legyőzte a sárkányt.
„Hány évig állhat egy hegy, mielőtt elmossa a tenger?” – tette fel a kérdést a hippikorszak jeles ikonja, Bob Dylan.
Szinte unásig hallhatjuk a szakemberek, köztük a zsaruk intelmeit, miszerint vigyázzunk magunkra, szeretteinkre, embertársainkra...
„Tebenned járok Budapest, Budapest, ahol azt mondják az utcák, minek mész, minek loholsz te itt, gyere és feküdj le mihozzánk!” – énekelte Cseh Tamás Levél nővéremnek című lemezén.
Különös „szerkezet” az emberi agy. Magába szív információkat, elraktároz emlékeket, megérti a társadalmi normákat.
Két nap. Negyvennyolc óra. A „negyvennyolcas forradalom” ünnepén. Eddig tartott a vészhelyzet az ország nyugati és északkeleti régióiban. Vészhelyzet, amely szerencsére nagyobb tragédia, tömeges megfagyások, gyermekhalál nélkül ért véget. A természet ismét bebizonyította, hogy ő az erősebb, és csak a kiszámíthatatlansága kiszámítható. Nem küldött ránk nagy havat, csak azt éppen roppant gyorsan...
Sose felejtem el, micsoda felzúdulást okozott egy-egy súlyosabb bűncselekmény 25-30 esztendeje. Az, hogy kiraboljanak vagy megöljenek valakit, ritka volt, mint a fehér holló. De talán a kisebb stiklik sem voltak annyira gyakoriak, mint manapság. Az, hogy az emberek jól érzik-e magukat a bőrükben vagy kevésbé, persze nem kizárólag a közbiztonság aktuális állapotától függ, de attól is. Ha valaki egy nagyvárosban félve lép este az utcára, mert kirabolhatják, megverhetik, nem fogja magát jól érezni.
- 1 of 6
- következő ›


