Az ivádi temetőben nyugszik a majd két évtizede meggyilkolt kereskedő

TUCATNYI ELLENSÉGE VOLT

Zárkózott ember hírében állt az idõs ivádi kereskedõ, mégis nagy volt a forgalom a lakásán. Csiga- és gombaszedõk, gyógynövénygyûjtõk áruit vásárolta fel, akik olykor megfenyegették, mert gyakran átverte õket. Kapott fenyegetéseket nõügyei miatt is. 1991. december 11-én a 83 éves Ivády Joachim maga engedte be házába a gyilkosát.

ACA hevesi kis falut, Ivádot négyszázharminc Ivády vagy Ivádi vezetéknevû lakja. Akit mégsem így hívnak, annak vagy az édesanyja, vagy a nagyszülei voltak ivádiak. Két évtizede sem élt sokkal több ember a településen. A hiányzók a helyi kis temetõben nyugszanak, köztük Joachim bácsi is, akivel kegyetlen brutalitással végzett valaki vagy végeztek valakik. A rendõrség tizenkilenc éve keresi a gyilkost, tizennyolc hónap múlva elévül az ügy.

Szerette a nõket

Ivády Joachim nem volt a legnépszerûbb ember a környéken. A hirtelen haragú férfitól rettegtek a gyerekek, de nem sok kedves szót pazarolt a szomszédjaira sem. Saját fiával is megromlott a kapcsolata, egyesek szerint elszerette a fiú élettársát, így I. László ritkán járt az apja lakása felé. – Vérbeli nõcsábász volt Joachim bácsi, 83 évesen is tartott barátnõket, fele olyan idõseket, mint õ. Ha hinni lehetett a pletykáknak, nem csak azért szerették az asszonyok, mert elhalmozta õket ajándékokkal – emlékezett vissza a faluból elszármazott mátranováki Sz. Mária. – Amikor megölték, akkor is volt vagy két kapcsolata, de nem csak a felszarvazott férjek ígérték meg neki, hogy egyszer elkapják. A háborúban állítólag több elhurcolt boltos bízta rá az akkor kereskedõsegédként dolgozó fiatalemberre a vagyona egy részét, amit aztán elfelejtett visszaadni a rokonoknak, ebbõl alapozta meg javait. Az ötvenes években meg tanácselnök volt több kis mátrai, hevesi faluban. Akkor sem számított túl népszerû embernek, az a hír járta, akkor lehetett csak elintéztetni vele valamit, ha a család legcsinosabb asszonya ment be hozzá a kérelemmel… Bármit is tett az élete során, nem érdemelt ilyen rút halált.

1991. december 11-én a szomszéd kislány, F. ZS. véletlenül kukkantott csak be az idõs ember kapuján, mert inkább kerülte a porta környékét. A gyerekek tartottak a hol haragos, hol meg cukorkákat dobáló, kiszámíthatatlan öregtõl. A kislány vette észre, hogy nyitva van a ház ajtaja, szólt szüleinek, õk találták meg a gazda vérbe fagyott tetemét. Csúnyán elbántak vele, szinte a felismerhetetlenségig szétverték a fejét.

Ismerõs gyilkos

– Az ajtón nem voltak rongálási nyomok, a házban nem kutattak sehol, viszont hiányzott az áldozat ékszeresládája, pénzeskazettája, és eltûnt a határidõnaplója is, amelyben pontosan vezette könyvelését, találkozóit – idézte fel a történteket I. Sándor, a két évtizeddel ezelõtti nyomozásban részt vevõ egykori rendõrtiszt. – A helyszínen minden arról árulkodott, hogy a sértett saját maga engedte be gyilkosát vagy gyilkosait. Legalább tíz személy nyomait rögzítettük a lakásban, így nem zárható ki, hogy többen is jártak nála akkor éjszaka – egyértelmûen ölési, rablási szándékkal. Ismerhették az öreg szokásait, pénze rejtekhelyét, korábban üzleti kapcsolatban állhattak vele. Ivády Joachim rendszeresen felvásárolta a környékbeliektõl az erdõkben szedett gombát, a réten gyûjtött csigát, bodzát, kamillát és egyéb gyógynövényeket, ám az elszámolásnál nem volt mindig korrekt. Emiatt is kapott fenyegetéseket, ám a gyûjtögetõk az átverések ellenére mindig visszatértek hozzá, mert más felvásárló nem volt a környéken, és valószínûleg így volt a legegyszerûbb. Több tanú állította, a gyilkosság elõtti éjjelen is járt nála két férfi egy sötét Zsigulival, de nem sikerült rájuk találnunk. Mindenkit ellenõriztünk, akik kapcsolatba kerülhettek az öreggel, hátha bosszú is vezérelte a gyilkost, nyomozó- és járõrcsoportok járták a környék településeit, ellenõriztük, kik vásároltak feltûnõen értékes ajándékokat azon a karácsonyon, hátha Joachim bácsitól eltûnt pénzbõl fizettek, de nem jártunk sikerrel.

Ártatlanul

Három évvel Ivády Joachim meggyilkolása után még egy gyilkosság történt a faluban. Az áldozat egy idõs asszony, P. Józsefné, született Ivády Rozália volt, akit a lakásában vertek agyon. Itt a nyomozók szerint az elkövetõ nem akart végezni a nõvel – Ivády Joachim esetében szándékos volt az ölés –, ám a legyengült szervezetû, beteg aszszony nem élte túl a verést, amit értéktárgyai rejtekhelyének elárulása érdekében kaphatott. A nyomozás során képbe került Pusoma Dénes, akirõl bebizonyosodott, hogy járt az áldozat lakásán. Eleinte beismerte a bûncselekmény elkövetését, el is ítélték, ám közben egy budapesti betörésnél elfogták a zsaruk D. Alexet, akirõl kiderült, õ volt a néni igazi gyilkosa. Pusomát szabadon engedték, kártérítést is kapott az államtól, de késõbb öngyilkos lett. – Ivádon nem hittek szegény Dénesnek, ide nem jöhetett vissza. A faluban mindenki azt tartotta róla, ha nem is õ ölte meg Rózsikát, mivel bejáratos volt hozzá, õ hozta rá bûnözõ haverjait – magyarázza L. András. – Joachim bácsi gyilkosának megvolt a magához való esze, tudta, a naplót is el kell vinni, mert abban minden benne van, azóta már biztos elégették. Véleményem szerint a tettes már nem lesz meg az elévülési határidõn belül. A faluban azt pletykálták, hogy Dénes azt is tudta, kik jártak az öregnél. De a titkát, ha volt neki, magával vitte a sírba.

Végh
FOTÓ: S. L.

A nyomozók szerint az ivádi gyilkos készült a tettére. Nem kizárt, hogy õ mérgezte meg pár nappal a bûncselekmény elkövetése elõtt a házigazda keverék kutyáit. A két négylábút Ivády Joachim úgy nevelte, hogy parancsszavára támadjanak, ugatásukkal felverjék a környéket. A gyilkosok tudhatták ezt, ezért elõre kiiktatták a rizikófaktort.

(Zsaru, 2010/29. 22-23. o.)