- Szeretném, ha tudatosodna az emberekben a büntetés-végrehajtásban dolgozók munkájának társadalmi haszna, az itt szolgálatot teljesítők pedig éreznék a megbecsülést

A TELÍTETTSÉGI MUTATÓ SOKAT JAVULT

Kökényesi Antal, a büntetés-végrehajtás újonnan kinevezett országos parancsnoka szeretné elérni, hogy mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben növekedjen az elítéltek őrzésével, nevelésével foglalkozók társadalmi megbecsülése. Az altábornagy a múlt héten szerkesztőségünkbe látogatott, és interjút adott magazinunknak.

– A büntetés-végrehajtás országos parancsnokaként mi volt az első dolog, amit tett?

– A parancsnokok jelenlétében bejártam az épületet. Minden szinten bementem minden egyes szobába, kezet fogtam minden munkatárssal, és felderítettem olyan részeit a háznak, amelyeket az ott dolgozók nem is nagyon ismertek. Ebből a kollégáim, úgy gondolom, láthatták, hogy itt alapos munka kezdődik. De jól is esett nekik, hogy mindenhová elmentem és mindenkivel beszélgettem egy kicsit...

– Elnézést, hogy megszakítom, de melyik volt ez a helyiség, ahol mások még nem jártak ön előtt?

– Például többen határozottan kijelentették, hogy nincs az épület alatt pince, ám mint kiderült, van, de nagyon rossz állapotban. Első feladatként meg is határoztam, hogy talán rendbe kellene tenni. Az első teendőkre visszatérve: komoly programalkotásba kezdtünk, mert van min változtatni, javítani. Több mint 10 éves a gépjárműpark, méltatlanul alacsony a beosztott munkatársak illetménye. A pótlékuk például kevesebb, mint más rendvédelmi szervek dolgozóié, miközben a munka sokszor kiszámíthatatlanul nehéz. Jobban meg kell becsülni a munkatársakat, a végeken dolgozó nevelőket, felügyelőket, mind anyagi, mind erkölcsi vonatkozásban. Járom az országot is, nemrég Egerben voltam, ahol szakmai ellenőrzést tartottam. Először is felmentem az őrbódéba, és kipróbáltam, hogy van-e az őrnek kommunikációs összeköttetése az ügyelettel. Ezt követően körletszemlét tartottam a fogvatartottaknál. Aztán megtekintettem a kutyák kenneleit, megnéztem, hogy kellően gondozottak-e az állatok.

– Ez az alaposság nem jár népszerűségvesztéssel?

– Nem, ez kifejezetten előnyös. Máris tudtam intézkedni olyan dolgokban, amiket feltételek és lehetőségek hiánya miatt eddig nem tudtak megtenni. Egerben egy szinte példa nélküli eseményen is részt vettem: húsz – több mint félszáz önként jelentkezőből kiválasztott – női elítélt volt kint közterületi munkán, szemetet szedtek Eger határában, ezzel is bizonyítva azt, hogy a környezetszennyezés olyan társadalmi probléma, amelynek megoldásában mindenkinek részt kell vennie. Nagyon jó volt a médiavisszhangja. Szeretném, ha tudatosodna az emberekben a büntetés-végrehajtásban dolgozók munkájának társadalmi haszna: a társadalomból kivont embereket őrzik, és hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb állapotban kerüljenek ki a börtönből, mint ahogy bekerültek oda. Ez egy óriási feladat és felelősség.

– Milyen munkákat végeznek az elítéltek?

– Gazdasági társaságok működnek a büntetés-végrehajtás keretein belül, és az elítéltek – körülbelül négyezren – jobbára ezekben a társaságokban végezhetnek hasznos tevékenységet: többek között bútort, cipőt gyártanak, mezőgazdasági munkában vesznek részt, papír zsebkendőt készítenek. A munka nagyon fontos, mert addig nincsenek bezárva, közösségben vannak, másrészt némi kis keresményre ad lehetőséget. Fontos az is, hogy mindenhol van tábori lelkész, akik a fogvatartottak mentális gondozásában részt tudnak vállalni, valamint az is, hogy a tisztek jelentős része pedagógus végzettségű. Folyamatosan egy nagy cél lebeg a büntetés-végrehajtásban dolgozók szeme előtt: foglalkoztatással, közösségi munkával, kulturális szakkörökkel, iskoláztatással hozzájárulni ahhoz, hogy a börtönből kikerülő emberek minél nagyobb hányada megtalálja a helyét a társadalom hasznos tagjaként. Úgy vélem, el kell tudnunk fogadtatni mindenkivel, hogy a munkánk fontos, ekkor számíthatunk csak nagyobb megbecsülésre.

– Az utóbbi időben részben anyagi okokból alternatív büntetési formák kerültek előtérbe. Van-e ezen a területen valamilyen újdonság?

– Mindenképpen újdonság, hogy ezzel a témával már intézményes szinten foglalkoznak. Gönczöl Katalin szakállamtitkári kinevezése óta ezen a területen fontos lépéseket tesz. Nem mindegy, hogy 15 ezer embert börtönökben tartunk, tulajdonképpen 15 ezer embert eltart a társadalom, vagy egy részüket nem kell elzárni, hanem más szankciókat alkalmazhatunk velük szemben. Ilyen lehet például a büntetés végrehajtásának felfüggesztése vagy a lakhelyelhagyás technikai felügyelete. Úgy látom, intenzív szakaszába lépett az ez irányú munka, a konkrét programok készítése az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban.

– Mennyiben felelnek meg a hazai büntetés-végrehajtási intézetek az EU-normáknak?

– Egyre jobban. Az új intézetek megnyitásával ugyanis a telítettségi mutató sokat javult. 2002-ben 160 százalékos volt, tavaly 128, most 119 százalék. A fogvatartottak elhelyezése előnyösen változott két új bv.-intézmény, a tiszalöki és a szombathelyi beállásával. Hozzá kell tennem, szinte nincs Európában olyan ország, ahol ne lenne túltelítettség.
CS. CSALA KÁROLY–SCHALK ENDRE

KERETES ANYAGOK:

Ékszerek és disznók
A magyar börtönnépesség 93 százaléka férfi, 7 százaléka nő. A büntetés-végrehajtás intézményrendszerében 12 gazdasági társaság működik, ebből 8 ipari, 4 mezőgazdasági vállalkozás. Ritka munkaköröket is betölthetnek az elítéltek: dolgozhatnak például az ékszeriparban vagy képzőművészeti területen. A bv. egyik mezőgazdasági jellegű gazdasági társaságában többek között 15 ezer sertést hízlalnak egy évben, és több mint 700 tehenet tartanak.

Kökényesi Antal már gyermekkorában rendőrnyomozó akart lenni, de erre az akkori szabályok szerint csak sorkatonai szolgálatának letöltése után nyílt módja. Miután a géplakatos szakközépiskolát követően a Kertészeti Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karán jelesre államvizsgázott, sorkatona lett, majd 1979-ben a III. Kerületi Rendőrkapitányságon kezdett dolgozni. A bűnügyi munka minden ágában gyakorlatot szerzett, elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola átképzőjét, majd a BRFK-n dolgozott 1985-ig. Később az ORFK-n bűnügyi területen volt főnyomozó, megyei szakirányító. Kisgyermekes családapaként beiratkozott az ELTE jogi karára, ahol volt olyan év, amelyet 5,0-ás átlaggal zárt, jeles rendűen diplomázott. A rendszerváltást követően, 1991-ben megpályázta a XV. kerületi rendőrkapitányi posztot, ahová hét jelölt közül választották ki. 1995-re a felderítés eredményességét tekintve övé lett a legjobb kerület, mégis meglepte a felkérés, hogy legyen a „legkeményebb kerület”, Józsefváros rendőrkapitánya, de elvállalta. Sikerült elérnie, hogy visszaszorítsák a prostitúciót, a ráépülő szervezett bűnözést, és egyre biztonságosabbá vált a hírhedt „nyolckerület”. 1998-ban felkérték, legyen Budapest rendőrfőkapitánya. Öt évig töltötte be ezt a posztot, majd a BM-be került főosztályvezetőnek, ahol főként bűnmegelőzéssel foglalkozott. 2005-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjévé nevezték ki. Tavaly novemberben lett az ORFK bűnügyi főigazgatója, az országos rendőrfőkapitány első helyettese. Újabb felkérés alapján április 15-étől a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka. A szervezetben közel 8000 büntetés-végrehajtási dolgozó foglalkozik körülbelül 15 ezer elítélttel.

(Zsaru, 2008/19. 12-13. o.)