A nyolccentis fejszével öccse többször fejbe ütötte N. Józsefet

SÁTÁNNAK NÉZTE BÁTYJÁT * KERESZTTEL ŰZTE AZ ÖRDÖGÖT

Baltával ébresztette bátyját N. László (40) ugodi házukban (Veszprém megye). A megriadt 43 éves férfi az utcára akart menekülni, de a bejárati ajtó zárva volt, így kénytelen-kelletlen felvette a küzdelmet öccsével. Két órán keresztül dulakodtak, közben a balta többször is eltalálta N. József fejét.

„Te vagy a Sátán, Isten megbocsátja bûneidet!” – hallatszott többször is vérfagyasztó üvöltések kíséretében az N. testvérek házából. A szomszéd néni éppen az újságokért ment a postaládához, amikor meghallotta az iszonyú hangokat.

A kmb. közbelép

– Azonnal sejtettem, hogy Lacira megint rájött a roham – magyarázza az asszony, de nagyon kéri, hogy a nevét ne említsük, hiszen annyira megviselték a történtek, hogy még most is remeg a hangja, amikor a szörnyû pillanatokról beszél. – A szemben lakó szomszédhoz siettem, hogy segítsen. Õ azonnal a körzeti megbízotthoz rohant, aki néhány perc múlva megérkezett, és berúgta a ház ajtaját.

– Szinte vérben úszott az egész konyha – emlékszik Mackei József fõtörzszászlós, ugodi körzeti megbízott. – A balra nyíló szobában pillantottam meg a testvérpárt. József a kanapén feküdt, csurom vér volt az arca, csak a szeme látszott ki. László elõtte ült, és egy baltával szorította le. József védekezésül kétségbeesetten markolta a szerszám nyelét. Öcscse közben a jobb kezével ütötte-verte, ahol érte. A kutyájuk vonított, de amikor meglátott, rám támadt. Felé rúgtam, erre elmenekült. Rászóltam Lászlóra: „Azonnal hagyja abba!” Rám nézett, közben úgy tûnt, megnyugodott kissé. Elindult felém, és nyújtotta a kezét a bilincseléshez.

Küzdelem életre-halálra

N. Józsefet nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel szállították kórházba. Arc- és orrcsontja eltörött a baltacsapások nyomán, ezenkívül számos zúzódásos sérülés is volt a testén. Felkerestük az ugodi házban, egy nappal azelõtt térhetett haza a kórházból. A konyhát és a szobákat kitakarította, rend és tisztaság honolt az egész házban. A borzalmas verekedésre már csak a fejszeütések nyomán keletkezett vakolatsérülések emlékeztettek a falon.

– Reggel ötkor keltem azon a napon – idézi fel N. József. – Felöltöztem, éppen a reggelit akartam elkészíteni, amikor az öcsém nekem esett a baltával. Az ajtó zárva volt, így nem menekülhettem ki. Az öcsém jóval erõsebb nálam, így más választásom nem lévén, elkaptam a fejsze nyelét, és megpróbáltam távol tartani magamtól. Ennek ellenére jó párszor eltalált. Szerencsémre csillapította az ütések erejét, hogy a fejsze nyelét markoltam. Néha leszorított a földre, majd a kanapéra. Nagyon kimerültem, idõtlennek tûnt a küzdelem. Már-már feladtam, éreztem, hamarosan legyûr az öcsém, és lesújt a végzetes csapás a fejemre. Az utolsó percben érkezett meg a körzeti megbízottunk. Végsõ soron neki és a szomszéd néninek köszönhetem az életem.

Gyógyszerek a szemétben

N. László öt éve került elõször a sümegi kórház pszichiátriai osztályára. Akkor is minden elõjel nélkül támadt rá a bátyjára, aki alsónadrágban menekült elõle az utcára.

– Akkor puszta kézzel akart megverni, de szerencsére én voltam a gyorsabb – ingatja a fejét N. József. – A pszichiátrián két hónapig kezelték, és gyógyultan tért haza. A gyógyszereit egy ideig rendszeresen bevette. Addig nem is volt vele baj. Minden reggel én adagoltam ki neki az aznapi porciót. Az utóbbi idõben azonban észrevettem, hogy a szemétbe dobja a pirulákat. Amikor kérdõre vontam, úgy felelt, rosszul érzi magát, ha beveszi õket. Ezután kezdtek nála ismét jelentkezni a tünetek. Egyszer például meztelenre vetkõzött, és egy kereszttel a kezében hadonászott az udvaron, az ördögöt akarta elûzni. Késõbb nem tudott magyarázatot adni tettére.

Õszintén szólva nagyon sajnálom, hogy ennyire eluralkodott rajta a betegség. Én visszavárom, hiszen az öcsém nem bûnözõ. Reménykedem, az orvos szakértõi vizsgálat megállapítja, hogy nem büntethetõ, és valamelyik pszichiátriai intézetben meggyógyítják. Egyébként rokkantnyugdíjas, de a ház körüli munkákban, illetve az állatok gondozásában nagy segítségünkre volt. Egyre kell ügyelnünk, hogy rendszeresen szedje a gyógyszereket, akkor semmi baj nem történhet, és nem fog az ördöggel képzelõdni. Laci, mielõbb hazavárunk!
TESZÉRI GYÖRGY
FOTÓ: ILLISZ

KERETES ANYAGOK:

Azt hitte, rákbeteg
N. László azt mondta a kihallgatáson, azért támadt rá a bátyjára, mert el akarta érni, hogy kórházba kerüljön. Esze ágában sem volt megölni a fivérét, aki állítólag gyakran köhécselt. Emiatt a fiatalabb testvér arra gyanakodott, hogy tüdõrákban szenved. Többször figyelmeztette, hogy ideje lenne kivizsgálásra befeküdni, de a báty errõl hallani sem akart. Ekkor úgy döntött, hogy jól „elnáspángolja a fejszével”. Akkor a mentõk bizonyára kórházba szállítják, és a vizsgálat során fény derül a rákbetegségre is. N. Lászlót az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe szállították, ahol megállapítják majd, büntethetõ-e, avagy kényszergyógykezelésre szorul.

Késsel törlesztett
Tavaly májusban borzalmas gyilkosság történt Ugod községben. N. József és N. László nagybátyja ölte meg tizenhárom késszúrással a szomszédasszonyát.
– A tragédia elõtt S. Pál (52) többször szóváltásba került a szomszédasszonyával, M. Gizellával (†52) – ecseteli Kaliba Tamás százados, a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányság kiemelt fõnyomozója. – A férfi meggyanúsította az asszonyt, hogy több alkalommal kiszúrták autójának gumiját. Ezért feljelentést is tett a rendõrségen. Közben kiderült, valószínûleg a szomszéd kutyája rágcsálta meg az abroncsot, így nem marasztalták el az asszonyt. S. Pál jócskán felöntött a garatra, amikor megkapta a rendõrségi végzést. Dühödten átment a szomszédba. Az asszony élettársa éppen akkor érkezett haza kocsijával. S. Pál egy karóval betörte az autó szélvédõjét, erre a vezetõ ijedtében elhajtott a környékrõl. Ezután berontott a házba, és egy késsel kioltotta M. Gizella életét. A férfit a Veszprém Megyei Bíróság nyolc év szabadságvesztésre ítélte.

(Zsaru, 2007/11. 4-5. o.)