A kiivott hordóban egy szeszben aszalódott múmiára bukkantak a munkások

RUMBA TEMETTE URÁT A DIPLOMATAFELESÉG

Literszámra nyakalták és vitték haza a jóféle rumot a pincében álló 300 literes hordóból egy szegedi családi ház felújításán dolgozó melósok. Amikor az utolsó csepp szesz is elfogyott, odébb akarták tenni a kiivott fahordót, de még kotyogott benne valami. Szétbontották, egy összeaszalódott holttest dőlt ki belőle.

A rémregénybe illő történet több évtizedes múltra tekint vissza. A Szeged kertvárosában lévő régi ház első tulajdonosa egy nyolcvanas éveiben járó özvegyaszszony volt, aki csendes öregségben, magányosan éldegélt. A zárkózott, úri allűrökkel megáldott nénikéről keveset tudtak a szomszédok.

Sajátos íz

Az a hír járta, hogy a matróna valaha nagyvilági életet élt a Karib térségben diplomataként dolgozó urával, ám egyedül tért haza a mesés tengerentúlról. Egyetlen távoli rokona volt, akinek annyit mondott, hogy a férje meghalt, azt azonban senki nem firtatta, hol nyugszik a szebb napokat idéző fotókon festői szépségű nejét átkaroló, daliás ember. Az otthonából ki sem mozduló, ősz öregasszony egy nap nem nyitott ajtót a nála kopogtató szomszédoknak, akik rosszat sejtvén rendőrt hívtak. A behatoló zsaruk az ágyban találtak rá a holttestére, halálát végelgyengülés okozta. A titokzatos házat néhány hónap múlva egy fiatal pár vette meg, és elkezdték felújíttatni új otthonukat. Az átépítési munkálatok azonban kissé elhúzódtak, mert a melósok rájártak a pincében talált 300 literes, rummal teli hordóra. Sajátos íze volt, osztályozták későbbi vallomásaikban a jóféle szeszt, amivel hetekig locsolgatták a torkukat. Még haza is vittek belőle néhány flaskával, s csodájára járt, aki belekóstolt.

Konzervált ember

– Fél év sem telt el az idős asszony halála óta, amikor ismét riasztottak minket a házhoz – emlékezett a felejthetetlen eseményekre Pénzes Zoltán százados. – Egy meztelen férfi holttestre bukkantak a munkások a rumos hordóban, amit azért szedtek szét, mert bár elfogyott belőle a szesz, mégis kotyogott benne valami, ahogy mozgatták. Az összeaszalódott halott embriópózban helyezkedett el a hordósírban. Külsérelmi nyom nem volt rajta, a boncolás megállapította, hogy természetes halállal halt meg. A rum, amiben a munkások megjelenéséig információink szerint legalább 20 éven keresztül ázott, tartósította, így csupán valamelyest összetöpörödött. A helyszíni szemlét végző szegedi zsaruk szerint a múmiát megtaláló brigád tagjainak arcáról lerítt, hogy jó időre elment a kedvük az ismeretlen eredetű szeszes hordók megcsapolásától. A tanúkihallgatások során többen rosszul lettek, amikor szóba került, hogy ittak a konzerválóléből.

Pincesírból temetőbe

A rendőrségi vizsgálat kiderítette, hogy az elhunyt a ház egykori asszonyának diplomata ura, akit Jamaica partjainál ért a végzet. A holttest hivatalos hazahozatása azonban túl költséges és a szükséges okmányok beszerzése miatt körülményes is lett volna, ezért a találékony özvegy a kurrens jamaicai rummal teli hordóban, hajón csempészte haza az urát. Azt azonban senki sem tudja, hogy később miért nem temettette el, és titkolta a pincében lévő hordósírt. Az öregurat végül a szegedi köztemetőben helyezték végső nyugalomra.
KNÁB IMOLA
FOTÓ: NÉMETH SZABOLCS



KERETES
levél a halottól – Előfordult, hogy a néhai halála előtt levelet írt nekünk, és egy általa rajzolt térkép alapján kalauzolt el minket arra a kietlen területre, ahol végzett magával – mesélte a borzalmakon edződött százados. – Egy másik, természetes halállal halt gazdag, idős asszony pedig végrendeletet hagyott hátra, a borítékra ráírta, hogy csak a rendőrség bonthatja fel. Az orvos szinte még meg sem állapította a halál beálltát, amikor a rokonok a végrendeletet követelték. Felolvastuk nekik, hogy a néni vagyonának felét az egyházra, a többit pedig a szomszédokra hagyta, mivel ők törődtek vele. A família még a helyszíni szemle végét se várta meg, a nénit a szomszédok temettették el.

(Zsaru, 2006/16. 8-9. o.)