Római ezüstök

Újból egy római kori edénykészlet tartja izgalomban a régészeket és a tudományos kutatókat. Kérdés, hogy a Horvátországban nemrég felszínre került ezüstszerviz rokonságban áll-e a hazánkban talált, és bűnös úton kicsempészett Seuso-kinccsel?
 
A kelet-szlavóniai Vinkovce (horvátul Vinkovci) központjában csatornázás előtti leletmentő ásatást végzett a Geoarheo régészeti magántársaság. Március 23-án 1,8 méter mélységből elrejtett ezüsttálcák, tálak, tányérok, evőkanalak kerültek elő más ételkészítő eszközökkel és kisebb figurális töredékekkel együtt. A régészek szerint a több mint 50 darabos, mintegy 35 kg súlyú ezüstkészlet a római korból, az időszámítás utáni 4. századból származik. A mai város területén állt egykori elődje, Cibalae, ahol két római császár, Valens és Valentinianus is született

A kincslelet egy csapásra nemzetközi hírre tett szert. A tárgyak – igaz, hogy jelenleg több töredékes állapotban van, és a felületük erősen szennyezett – értékét jól bizonyítja, hogy demonstratív módon szervezték meg az őrzésüket és bemutatásuk alatti védelmüket. A horvát különleges rendőrség (Specijalna Policija) elitegysége látta el a feladatot, és valószínűleg a Zágrábba való szállítás biztosítását is. Itt, a fővárosban restaurálják, majd kiállítják a díszedényeket a nagyközönségnek.       
A vinkovcei lelet nemcsak a régészek figyelmét keltette fel. Legfőbb oka ennek, hogy az egykori Pannóniában nem ez az egyetlen felszínre került, ritkának számító ezüstkészlet. Világszerte jól ismert a sokat vitatott Seuso-kincs, amely nagy valószínűséggel magyarországi lelőhelyről, a Szabadbattyán és Úrhida közelében levő római palota romjainak fűtésrendszeréből került elő. Megtalálóját, Sümegh Józsefet eddig ismeretlen személyek meggyilkolták, és a kincset kicsempészték az országból. Jelenlegi letéti tulajdonosa, Lord Northampton, angol főnemes bizonyítottan hamis libanoni eredetpapírok alapján jutott az 1980-as években felvásárolt, ma 100 millió fontot, közel 36 milliárd forintot érő 14 darabos, 67 kg összsúlyú, nagytisztaságú, aranyozott ezüsttárgyhoz és a tárolásukra szolgáló rézüsthöz. (Egyes tanúk szerint a teljes készlet több mint 40 darabból áll, míg más írásos források ennél jóval nagyobbra, a kiegészítő kellékekkel együtt akár 248 db-ra teszik a készlet egységeinek a számát – a szerk.).

A Sesuo-kincshez határozott horvát érdekeltség is kötődik: az egykori Jugoszlávia jogutódjaként Horvátország Magyarországgal szemben igényt tartott rá az 1993-ban New Yorkban folytatott perben. A kincs isztriai eredetével érveltek. A kincses sztori regényes változatát népszerűsíti Milana Vukovics Runjics Seuso c. könyve is.
A vinkovcei ezüstleletről megkérdezett régész, Nádorfi Gabriella, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum tudományos osztályának vezetője, a Seuso-kincs feltételezett lelőhelyének kutatója a következőket mondta el lapunknak: „Valóban nagyon jelentős a Horvátországban feltárt római kori készlet. Egyelőre nehéz összehasonlítani a Seuso-kinccsel az általam látott fényképek és töredékes edények, de még a teljes épségben előkerült tárgyak alapján is. További kutatómunkát igényel az ezüst tisztaságának, kézműves műhelyek azonosságának, a hasonló gyöngysoros díszítésnek és az esetleges azonos motívumoknak a vizsgálata. Viszont a Seuso-kincs ismert darabjai és a készlet összességében is kvalitásosabb munka. Elképzelhető, hogy valamelyik római császár esküvői ajándéka volt.”    
Tóth Sándor
képek forrása: Zsaru archív, vinkovci.com.hr, jutarnji.hr
 
(Zsaru 2012/21. szám, 8-9. oldal)