Mindenhol ott vagyunk

Halmosi Zsolt, az ORFK rendészeti főigazgatója szerint nemcsak a jogi környezet változásának köszönhető, hanem a rendőrség munkájának is, hogy jelentősen csökkent a halálos közlekedési balesetek száma. Az Országos Baleset-megelőzési Bizottság alelnöki posztját is betöltő dandártábornokot – aki nemrég szerkesztőségünkben járva interjút adott magazinunknak – nem csak a közlekedésről kérdeztük.

– Tábornok úr, szívesen járna-e motorral Budapesten?

– Szívesen járnék motorral, mégis ritkán teszem. Ennek oka, hogy úgy tapasztalom, az autósok ellenszenvvel viseltetnek a motorosok iránt, nem segítik, inkább gátolják őket. Néhány szabálytalan motoros viselkedéséből általánosítanak az egész motorostársadalomra. Nyugat-Európában éppen ellenkezőleg, az autósok segítenek, vigyáznak rájuk, mert tudják, hogy motorozni veszélyes.

– A halálos balesetek száma az elmúlt években jelentősen csökkent. Minek köszönhető ez?

– A jogszabályok változásának, a rendőrség munkájának és a szemléletváltásnak. Bármenynyire hozzászoktunk is a baleseti hírekhez, nem természetes, hogy emberek haljanak meg az utakon. Az EU nagyra törő célt fogalmazott meg: 2050-re nullára szeretné csökkenteni a halálos áldozatok számát.  

– …ez egyfajta idealizmus, de becsülendő.

– …így van, becsülendő, a cél érdekében viselt felelősség pedig nagy. A jogalkotónak abban van felelőssége, hogy megfelelő jogszabályi környezetet teremtsen, nekünk, rendőröknek pedig abban, hogy a  szabályokat betartassuk. Jó példa az objektív felelősség bevezetése, amit sok támadás ért, de alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy 2008 májusa után kedvezően alakultak a baleseti statisztikák. Az EU közlekedésért felelős biztosa nemrég kiállt e jogintézmény mellett, pozitív példaként említette Magyarországot. A korábbi 2400-as halálozási számot sikerült 640 körülire csökkenteni, ez nagyon nagy eredmény!

– 1996-ban egy ismert politológus azt mondta, hogy Magyarország következmények nélküli ország. Ennek fényében mit gondol a szabálysértési törvény szigorításáról? Itt volt-e az ideje?

– Igen, hiszen a társadalmi viszonyok változásához mindig hozzá kell igazítani a jogszabályokat. Sok bírálat éri az új törvényt, hogy túl szigorú. Valójában a néhány évtizeddel ezelőtti szabályok sem voltak kevésbé szigorúak, más kérdés, hogy az akkori jövedelmi viszonyokhoz igazodtak. Az, hogy a rendőr a helyszínen dönt, mérlegel, és adott esetben bírságol, anélkül, hogy egy egész apparátust mozgatna, hatékony, gyors és racionális intézkedést jelent. Igaz, hogy 20 ezer forintról 50 ezerre emelkedett a helyszíni bírság maximális összege, de azt is tudni kell, hogy például 2011-ben az átlagosan kiszabott bírság összege nem érte el a 7000 forintot. Nem igaz, hogy a rendőrök maximális bírságokat szabnak ki, és nem hiszem, hogy most az 50 ezres plafon bevezetésével az átlagos bírságösszeg 20 ezer forint fölé nőne.

– Hogyan lehet motiválni, érdekeltté tenni a rendőrt abban, hogy betartassa a szabályokat, és hogyan lehet mérni a teljesítményét?

– A legrosszabb üzenet a lakosság számára, ha az utcán tétova, nem intézkedő, unatkozó rendőrt lát. Az állampolgárok azt szeretnék, hogy a rendőrök tegyék a dolgukat! A jogszabályok ma is egyértelműek, a rendőr közterületen, szolgálati idejében nem mehet el tétlenül semmilyen jogszabálysértés mellett. Régi adósság kidolgozni egy olyan rendszert, amely képes objektív módon mérni egy rendőri szervezet vagy egy rendőr munkáját. Meg kell határozni a minimális elvárást, amely alatt nincs elfogadható teljesítmény.  

– Az értékelés alapja, gondolom, nem lehet a rendőr által kiszabott bírságok összege.  

– Egyáltalán nem! De általában véve a statisztikai szemlélet túlhajtása is káros, a statisztika ugyanis nem cél, hanem eszköz a parancsnok kezében. Az értékelési rendszer kidolgozás alatt van, de ez nem könnyű feladat. Hogy egy pecás hasonlattal éljek: nem mindegy, milyen tóban horgászik az ember. Lehet, hogy egy olyan tóba lógatom a botomat szorgalmasan egész nap, ahol nincs hal, de az is előfordulhat, hogy csak néha nézek rá a botra, és mégis mindig van kapás. Nem biztos, hogy például Vas megyében vagy Borsodban ugyanazon szempontok szerint mérhető a rendőrök teljesítménye.

– Ön korábban Szombathelyen volt városi kapitány, majd Hajdú-Bihar és Vas megyében főkapitány. Nagyon más Budapest?

– A rendőri munka elvei és a jogi környezet mindenütt egyforma, de a társadalmi környezet más. Nagy kihívás volt 2003-ban, 40 évesen Hajdú-Biharba kerülni főkapitányként, Vas megyéhez képest ott sokkal több és súlyosabb bűncselekmény fogadott. Jelenlegi beosztásomban nagyon nagy a felelősségem: a magyar rendőrség közel 70 százaléka tartozik a szakmai alárendeltségembe. A közlekedésrendészettől a közrendvédelemig, a levegőtől a vízig mindenhol ott vannak a rendőreink, és a nap 24 órájában teszik a dolgukat.

– Milyen elvárásai vannak a rendőrök megjelenésével, öltözetével kapcsolatban?  

– Ebben a kérdésben abszolút nem vagyok kompromisszumkész. A rendőr ruházatának, felszerelésének hibátlannak kell lennie. A mi felelősségünk, hogy ehhez a feltételeket biztosítsuk. Tervezzük, hogy egyszerűsítjük az egyenruházat beszerzését, lehetővé tesszük például az internetes rendelést is. Évtizedekre visszamenő döntések miatt ma nem egységes a rendőrség külső megjelenése. Mind a belügyminiszter úr, mind az ORFK vezetése eltökélt abban, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk. Már csapatpróbán vannak az új egyenruházati termékek. Komfortosabb, praktikusabb lesz az új egyenruha, korszerű anyagokból készül majd, amelyek nyáron átszellőznek, de télen tartják a meleget. Színekben, fazonban csak kisebb módosítások várhatók. Megjelenik újra a csík a nadrágon, és megválunk a baseballsapkától, helyette valószínűleg tányérsapkát hordanak majd a rendőrök.

– A határrendészeti tevékenység milyen kihívásokat állít a rendőrség elé?

– Tavaly augusztus óta nagyon nagy migrációs nyomás nehezedik főleg a magyar–szerb határra, amely Európa második legfertőzöttebb szárazföldi határszakasza. Ez kemény szakmai kihívás, amelynek a rendőrség alapvetően megfelel. Ugyanakkor kritika is ért bennünket a migránsokkal való bánásmód miatt, ezért már tavaly egyeztetést kezdeményeztünk az ügyben szót emelő civil szervezetekkel. Az országos rendőrfőkapitány úr jóváhagyott egy akciótervet, amely figyelembe veszi a bírálatokat. Néhány héttel ezelőtt az egyházakkal kötöttünk megállapodást annak érdekében, hogy az őrzött szállásokon, rendőrségi fogdákban elhelyezett emberek lelki gondozását, hitéleti tevékenységét segítsék. A migránsok életkörülményei a szállásokon sokat javultak: ma már internetezhetnek, beleszólhatnak az étkezésük kialakításába is. (A határrendészet témájához kapcsolódik cikkünk a 36. oldalon – a szerk.)
CS. CSALA KÁROLY– SCHALK ENDRE
Fotó:  Sebestyén Jenő

Motor, repülő, ejtőernyő
Halmosi Zsolt 14 éves korában kapta édesapjától az első motorját, egy kis Verhovinát. Jelenleg egy 1500-as Suzuki Intrudert hajt. – Nemcsak én, hanem a családtagjaim is szeretik a motorozást – mondta a tábornok. – Nemrég, amikor Szombathelyről Budapestre jöttem fel motorral, a kislányom is felkéredzkedett mögém. Tavaly Szicíliába motoroztunk. Imádom a repülést, ejtőernyős ugrást is végrehajtottam már, néhány éve pedig kipróbáltam a bungee jumpingot. Gyerekkoromban vadászpilóta szerettem volna lenni, és máig nem tettem le arról, hogy utasként felüljek egy vadászgépre. Tervezem, hogy megtanulok kisrepülőgépet vezetni. Nagyon szeretek kertészkedni is.
( Zsaru 2012/20. szám, 12-13. oldal)