Maffiatörténet

VÉGH ATTILA ÍRÁSA
 
Szervezett bűnözés. A fogalom nincs százéves sem, holott a banditák már õsidõk óta bandákba verõdve, ha úgy tetszik, szervezkedve fosztogattak. Csapatban erõsebbek voltak az Északi-tenger városainak rablólovagjai, a francia erdõk rémei vagy Csák Máté vérszomjas zsoldosai, Rózsa Sándor szegénylegényei. Persze egy betyárcsapathoz hasonló társaság még korántsem szervezett bûnözõi csoport: egyszerûen összeállt egy bizonyos számú martalóc egy-egy akcióra, rablóhadjáratra. Voltak ugyan vezéreik, olykor tervszerûség is a bûncselekmények elkövetésében, de ennek semmi köze nem volt a klasszikus értelemben vett szervezett bûnözéshez.
 

Egy szervezett bûnözõi kör nem egy-egy balhéra verõdik össze. Szinte katonai hierarchia szerint szervezõdik, a maffia parancsuralmi rendszere ellen vétõnek ráadásul még hadbíróságra sincs lehetõsége, aki vét, ki akar szállni, tanúskodhat: megölik. A szervezet legalján a végrehajtók állnak, õket a csoportfõnökök irányítják szigorú területi elosztás szerint. De a területeken belül is meg van szervezve, ki foglalkozik pénzbehajtással, droggal, prostitúcióval. A csoportokat klánok, családok irányítják ügyvédekkel, közgazdászokkal. A bûnözésbõl befolyt pénzt tisztára mossák valamilyen legális iparágban, ami éppen abban az idõszakban, földrajzi ponton a legjövedelmezõbb. Tésztagyárak, autókereskedések, utazási irodák, fuvarozó cégek is köthetõk a szervezett bűnözéshez, de igazi aranybányája a szórakoztatóipar. Egyrészt itt a legkönnyebb elkönyvelni napi bevételként a hasznot, másrészt az éjszakában saját területen közvetítõk nélkül eladni kábítószert, nõt, védelmet, bármit, jól jövedelmez.

Magyarországon az 1980-as évektõl kezdve beszélhetünk szervezett bűnözésrõl. Egy volt betörõkirály hozta össze az elsõ csapatot, az õ fia már Amerikában végzett közgazdászként vette át a tiszta cégeket. Egy másik csoport az olajon szervezõdött, közülük többen „elcsúsztak”, és az 1996-tól majd’ öt éven át tartó leszámolási hullám is megtizedelte soraikat. Az utóbbi hetek rendõri akcióiban megint feltűntek a másfél évtizeddel ezelõtti nevek. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy 1995. július 31-én emelték ki a Dunából egy rendõr zászlós holttestét, akit fejbe lõttek. Azon a környéken, ahol a magyar szervezett bûnözéshez köthetõ, nemrég õrizetbe vett gyanúsítottak kezdték kiépíteni hálózataikat. Szabó János zászlós annak idején talán beletenyerelt valamibe. Hogy ki és miért végzett vele, máig nem tudjuk, de a jelek arra utalnak, halálának köze lehetett a szervezett bűnözéshez. Reméljük, ahogyan legutóbb az Aranykéz utcai robbantás ügyében elõrelépés történt, az õ haláláért felelõsek sem maradnak örökre rejtve a hatóságok elõtt.

(Zsaru 2012/31. szám, 3. oldal)