Krimiíró kapitány

Marcus Meadow-nak, azaz Réti László alezredesnek, a XIV. Kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének néhány hete jelent meg legújabb könyve, a Célpont Párizsban, immár saját neve alatt. Az alezredes szívesen mesélt lapunknak szenvedélyéről, a krimiírásról.
 

– Kik a legnagyobb rajongói?

– Érdekes módon több női olvasóm van, mint férfi. De nem nevezném őket rajongóknak – nem vagyok sztár –, inkább lelkes olvasóknak. Alig három hete jelent meg a nyolcadik könyvem, és máris megérkeztek az első visszajelzések. Javarészt nőktől, akiket az érzelemgazdag mellékszál fogott meg.

– Elfogadja a kritikát?

– Természetesen. A párom a fő kritikusom, neki mutatom meg először, amit írok, de csak akkor, amikor már teljesen készen van a könyv.

– Miben tér el a Célpont Párizsban a korábbi könyveitől?

– Nem egy szokványos krimi. Úgy érzem, a bűnügyi vonal és a szakmaiság összhangba került az erős érzelmi szállal, ezért igazi egységet alkot a könyv. Odafigyeltem arra is, hogy a mellékszál is hatással legyen az olvasóra, és minden karakter megkapja a maga főbb szerepét. Victor Jacquard párizsi üzletembernek alaposan felfordul az élete, amikor a színen feltűnik ifjúkori szerelme, Chantal. A családjával, emberrablással, ármánykodással és terrorista akciókkal kell szembenéznie. Fordulatokban gazdag mű.
– Egy kiadónál jelent meg a könyve az alvilágból érkezett Jurányi Zsolt regényével.
– Ezzel sosem kívántam foglalkozni, a kiadó olyan könyveket jelentet meg, amilyeneket akar, én viszont kértem, ha lehet, nem szeretnék közös fényképeket és dedikálásokat az úrral, pláne nem közös könyvbemutatót.

– Volt ilyenről szó?

– Nem.

– Hogyan születnek a könyvei?

– Azt szokták mondani, hogy a legjobb történetek elmondhatók egy mondatban. Én mindig így kezdem, írok egy vázlatot, amit bővítek, majd miután kialakul a történet, már csak meg kell írni, ami sokkal könnyebben megy. Éjjelente szoktam nekiesni, munka után, van, amikor visz a kezem.  Szeretem, ha a történeteimben a mellékszálak is aprólékosan ki vannak dolgozva, kellő információval szolgálnak.  Tudatosan nem írom bele a rendőri szakma csínját-bínját, de aki olvassa, az mondja, nagyon érződik a történeten, hogy valaki olyan írja, aki a rendőrségen dolgozik. Ennek örülök.

– Kedvenc saját regénye?

– Mindig az utolsó. Amikor végére érek egy regényemnek, újabb gondolatok születnek a következőhöz.  A Szex és Szekszárdot is szeretem, ami egy párkapcsolatokról szóló vígjáték. A Holdudvaron indult sorozatként, végül annyi anyag lett belőle, hogy kisregénnyé állt össze. Most éppen azon vagyok, hogy színpadra kerüljön. Rengeteg párbeszéd van benne, úgyhogy adta magát a lehetőség.

– Kinek ajánlja a Célpont Párizsbant?

– Ajánlom a férfiaknak, mert komolyabb betekintést enged a nyomozók és terrorelhárítók világába. Ajánlom a hölgyeknek, mert nagy szerepet kapnak a könyvben az érzelmek. Ajánlom mindenkinek, mert olvasmányos, fordulatokban gazdag, és úgy érzem, sikerült megint egy kicsit megújulnom.
Gonda Ferenc
Fotó: Schmidt Barbara
 
 
(Zsaru 2012/28. szám,14. oldal)