Ártatlanul kivégezve

Eredetileg egyetemi szakdolgozat témája volt Carlos DeLUna ügye, a halálra ítélt férfi kivégzése mára nagy vihart kavart. A minap közzétett 400 oldalas dokumentumban felsorakoztatott bizonyítékok szerint téves tanúvallomás alapján vádolták meg és végezték ki a fiatalembert 1989-ben.
 
A legsúlyosabb büntetési forma továbbra is intézményesített szankció a világ sok országában. Az USA félszáz tagállamából 33-ban érvényben van a halálbüntetés. A legtöbb – összesen 482 – bűnöst az ország délkeleti államában, Texasban végeztek ki az utóbbi három évtizedben. A statisztikát 1982-től vezetik, amióta méreginjekciót alkalmaznak az ítélet végrehajtására.

Késsel játszott

A legfőbb érv a halálos méreg és a villamosszék ellen (az utóbbit már csak Nebraska, Alabama, Virginia és Dél-Karolina államban alkalmazzák – a szerk.), hogy az igazságszolgáltatás sem tévedhetetlen. A hibák miatt ártatlan emberek eshetnek áldozatul a visszavonhatatlan büntetésnek. Ilyen esettel foglalkozó jogvédő projekt emel szót az 1983-ban rablógyilkosság miatt elítélt, majd hat évvel később kivégzett Carlos DeLuna (†33) ügyében.
DeLunát 1983. február 4-én éjszaka fogták el a rendőrök a texasi Corpus Christi városban, amikor egy benzinkúton parkoló teherautó alá akart elbújni. A benzinkút üzletében nem sokkal korábban bestiális bűntett történt: a töltőállomás eladóját, Wanda Lopezt (†24) meggyilkolták, és a kasszában lévő pénzt elvitték. A gyilkosság ideje alatt a boltban aludt Wanda Lopez ötéves kislánya. A gyermekét egyedül nevelő anya azért vállalt munkát a város veszélyesnek tartott körzetében, mert elbocsátották korábbi állásából, s a létfenntartáshoz pénzre volt szüksége.

Dicsekvő latin

A rablógyilkosság vészterhes előjeleként egy telefonáló figyelmeztette Wanda Lopezt: „Vigyázzon, késsel játszik egy férfi a benzinkútnál!” Az eladónő nyomban hívta a 911-es segélyhívó számot, de már nem tudott elmenekülni támadója elől.
A közelben elfogott Carlos DeLunát a bűncselekmény helyszínére vitték a rendőrök, de hiába próbálták beismerésre bírni, tagadta, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz. Nem hittek neki, mivel utánanéztek előéletének, kábítószer-élvező volt, autólopásért és erőszakos nemi közösülés kísérletéért már akadt dolga a rendőrséggel. A véres helyszín ellenére nem tűnt fel senkinek, hogy a gondozott külsejű, fehér inget viselő fiatalember ruházatán egyetlen csepp vérszennyeződés sincs. A későbbi vádat egy tanú vallomására alapozták, ő azonosította a töltőállomás shopjából távozó DeLunát, bár bizonytalan volt abban, hogy viselt-e bajuszt vagy sem. Eltérő volt a benzinkút közelében tartózkodó házaspár által adott személyleírás, ők egy bajuszos, borotválatlan, elhanyagolt külsejű férfit láttak.  
A későbbi nyomozás során a rendőrség letartóztatta Carlos Hernandezt, aki a gyilkosság előtt ugyanabban a sztriptízbárban szórakozott, mint DeLuna. Még a rabosításukról két különböző időpontban készült fényképen is látható a köztük levő hasonlóság: a tipikus latin arcvonások, és az eltérés: Hernandez bajsza. Ráadásul a vizsgálati anyag arról is tartalmazott részleteket, hogy Hernandez eldicsekedett Wanda Lopez meggyilkolásával. Azt is elmondta, hogy késsel X-et vésett a hátába, s más olyan részletet is kifecsegett, amit csak az elkövető tudhatott.

Carlos ikrek

A DeLunához hasonlóan kábítószerfüggő és priuszos Carlos Hernandezt – főként bolti lopásokat követett el, nőkkel erőszakoskodott, volt olyan is, akit késsel megvágott a mellétől a nemi szervéig – azonban szabadon engedték. Később újabb bűncselekmények miatt került börtönbe, ahol 1999-ben, 45 éves korában meghalt. Magával vitte a sírba két ember, Wanda Lopez és DeLuna halálának titkát.
A Huntsville börtönben 1989-ben  kivégzett Carlos DeLuna életét már nem adhatja vissza senki. A Columbia Jogi Egyetem (Columbia Law School) James S. Liebman professzor által irányított csoportja több évet áldozott arra, hogy egy 2003-ban írt egyetemi szakdolgozat alapanyagát felhasználva kiderítse az igazságot Wanda Lopez meggyilkolásának ügyében. DeLuna és Hernandez hasonló kinézetére utalva a 400 oldalas bizonyítási szakanyagnak A Carlos ikrek címet adták, mivel az ártatlanul kivégzettnek és a gyilkosnak is ez volt a keresztneve. Kutatómunkájuk során eredeti rendőrségi, ügyészségi, bírósági dokumentumokat és hangkazettát elemeztek, korábban figyelmen kívül hagyott kulcsfontosságú bizonyítékokat használtak fel, mintegy száz interjút készítettek tanúkkal, s közvetlenül vagy közvetve érintett személyekkel, televíziós híreket és újságcikkeket tanulmányoztak.
„Ez az ügy megváltoztatta az életszemléletemet” – nyilatkozta Liebman professzor, aki szerint az amerikai igazságszolgáltatás hibái nem is olyan ritkák, és bárki áldozatul eshet igazságtalan ítéletnek.
TÓTH SÁNDOR
KÉPEK FORRÁSA: CHRON.COM
 
(Zsaru 2012/24. szám, 34-35. oldal)